A Salvus gyógyvíz a nagy oldott ásványisó-tartalmú, alkáli-hidrogén-karbonátos-kloridos, brómos-jodidos gyógyvizek csoportjába tartozik. Összetételét tekintve a világon egyedülálló, igen magas oldott anyag tartalmú (22.205 mg/l) gyógyvíz. Az anionok közül kiemelkedő mennyiségű a hidrogén-karbonát, amely a többi összetevővel komplex hatást kifejtve a vizet az egyik legkülönlegesebb tulajdonságú gyógyvízzé teszi .

Salvus víz


Az ásványvíz alkalikus tulajdonságai jól érvényesülnek a savkötőképességben, emiatt felhasználásuk első területe a savtúltengéses gyomorhurut, valamint a savtúltermeléssel járó gyomorbetegségek. Nem mindegy azonban, hogy mikor issza a beteg az ásványvizet. Étkezés közben fogyasztva ugyanis közömbösítő hatása csak rövid ideig tart, majd a táplálék hatására ismét fokozódik a savtermelés. Ha a beteg étkezés előtt fogyasztja az ásványvizet, akkor az üres gyomorból gyorsan a bélbe kerülő ásványvíz gátolja a gyomornedv-elválasztást. Állatkísérletekkel és emberen végzett vizsgálatokkal igazolták, hogy a táplálékkal együtt fogyasztott nátrium-hidrogén-karbonát után fokozódik a gyomorsavtermelés, az étkezés előtt 1 órával elfogyasztott nátrium-hidrogén-karbonát hatására viszont csökken. A savtúltengésben szenvedő betegek tehát éhgyomorra, illetve az egyes étkezések közti idő alatt fogyasszák a napi Salvus-víz mennyiségét (2–3 dl), több kis részletben, azaz néhány kortyot egy-egy alkalommal. A fekélybetegségek kezelésében is jó hatású a Salvus-kúra.